Szomorú kötelességnek kell eleget tennem ezen a késői órán azzal, hogy cikket kell írnom az imént elszenvedett verségről és a búcsúról.  Gyászos nap ez Hollandia számára, gyászos nap ez minden narancsbarátnak, még akkor is, ha a portugálok elleni rangadó előtt sem voltak kedvezőek a kilátások. Két góllal kellett volna legyőzni a luzitánokat, miközben a németeknek is meg kellett verni a dánokat. Joachim Löw együttese hozta is a kötelezőt, így kilenc ponttal, magabiztosan, csoportelsőként jutottak a legjobb nyolc közé, ugyanakkor Marwijk fiai nem bírtak felülkerekedni a portugálokon. Nem hogy a győzelem, de még a döntetlen sem jött össze, így a 2-1-es vereséget követően pont nélkül utazhatnak haza kedvenceink.

A mérkőzésről sokat elmond, hogy Hollandia legjobbja a hálóőr Stekelenburg volt; több óriási bravúrt is bemutatott, azonban Cristiano Ronaldo kétszer is túl járt az eszén és két kapufát is lőtt. Hiába szerzett csodálatos gólt a mérkőzés elején Van der Vaart, hiába vezettek a hollandok, hiába rohamoztak négy, majd később öt támadó szellemű  játékossal, a meccs és az Eb győzelem lehetősége is elszállt.

Szavakba önteni is nehéz azt a csalódást, amelyet az Oranje teljesítménye kapcsán érzek és gondolom nem vagyok ezzel egyedül. Gyalázatosan szerepeltek, ehhez kétség sem férhet. Halálcsoport ide, vagy oda, egyszerűen megmagyarázhatatlan, hogy a világbajnoki ezüstérmes 0, azaz nulla ponttal, utolsóként zárta a tornát és mindössze két gólt sikerült szerezniük, holott az angol és német gólkirályt is a soraikban tudhatták. Ami talán még ennél is fájóbb, hogy Hollandia csapatként is megbukott. Nem volt meg a kellő összhang, az akarat, motiváció és a világsztárok mind tudásuk alatt teljesítettek, talán egyedül Sneijderről és Stekelenburgról lehet némi pozitívumot elmondani. Van Marwijk képtelen volt felrázni őket és véleményem szerint jó néhány szakmai hibát is elkövetett, nem kétséges, hogy rövidesen új állás után kell majd néznie...

Az Oranje számára tehát véget ért a 14. labdarúgó Európa-bajnokság. Nincs más hátra, mint előre, le kell vonni a konzekvenciákat, meg kell újulni, vissza kell térni a gyökerekhez, a látványos és eredményes támadófutballhoz és szeptemberben neki kell veselkedni a 2014-es labdarúgó-Világbajnokság selejtezőinek.

Ha megengeditek, akkor egy kis személyes eszmefuttatással zárnám mondókámat. Csalódottságom és szomorúságom ellenére a jövőben is Hollandia lesz a második számú válogatott az életemben, bármilyen világverseny lesz, ahol szerephez jutnak, ugyanilyen elszántsággal, rajongással fogom figyelni őket, ezen egy cseppet sem változtat, hogy ezúttal leszerepeltek. Sőt, azt hiszem a napokban beszerzek egy mezt is és büszkén fogom viselni. A Vb selejtezőkön azonban nem őket fogom favorizálni, hiszen, ahogy azt jól tudjátok, a csoportban van egy másik együttes is, akik még náluk is közelebb állnak a szívemhez. Bizony, ők a magyarok, hazánk aranylábú fiai, a ő helyüket senki sem tudja betölteni, sem most, sem máskor! Az Oranjénak pedig legyen majd elég a pótselejtezőt érő második hely :) . Hup Holland Hup, Hajrá Magyarország!

*A blog a tervek szerint nem fog leállni az Eb végéig és azután sem.