Vártam, egyre vártam, hátha valamelyik szerkesztőtárs leveszi a vállamról a terhet és nekiveselkedik ennek a cikknek, de ahogy látom, nekem jut ez a kifejezetten hálátlan feladat, úgyhogy ezennel megtöröm a két napja tartó gyászszünetet. Nem leszek túl hosszú, nem megyek bele a részletekbe, nem fogom boncolgatni a halovány szereplés okait, sokan megtették már előttem, inkább előre tekintek. Ahogy azt jól tudjátok, Hollandia 2-1 arányú vereséget szenvedett Németország legjobbjaitól és két kör után, szerzett pont nélkül utolsó helyen áll a B csoportban. Megmondom őszintén, a vb ezüst után nem erre számítottam és egy nagy adag keserűség van bennem, de ahogy vérbeli fanatikushoz illik, a reményt még nem adtam fel. A körbeveréseknek köszönhetően ugyanis még mindig van esély a továbbjutásra. Ehhez azonban mindenképpen győzni kell Portugália ellen, minimum 2 góllal és a németeknek sem szabad leadni a dánok elleni mérkőzést.
Sokan kérdezték tőlem, miért tartok ki még mindig az Oranje mellett, én pedig csak meredtem rájuk értelmetlen ábrázattal, majd legyintettem. Minek is magyaráznám, hogy a valódi fociszurkoló nem az eredményességtől teszi függővé, kiért szorít, és akkor sem pártol el a kedvencektől, ha épp nem megy a csapatnak. Várom az utolsó fordulót és őszintén remélem, hogy végre az én Hollandiámat láthatom a pályán, a világ legjobb válogatottját! Még meglehet az Eb arany! Hup Holland Hup!